Rólam:
István vagyok, egyszerű gyári munkás, aki gépeket javít. A mindennapjaimat műszaki rajzok, formák és szerkezetek töltik ki – pontosak, logikusak, de sosem élők. A női test vonalai viszont túlmutatnak a mérhető geometrián: számomra a meztelenség nem közönséges, hanem a világ szépségének sűrítménye.
Időnként szükségem van rá, hogy emlékeztessem magam: a világ lehet szép. Ezek a képek nem pornográfiáról szólnak, hanem érzékenységről, figyelemről és jelenlétről. Örülök, amikor egy kiállításon valaki ösztönösen a képhez nyúl – mintha képernyő lenne –, mert ilyenkor tudom, hogy a fotó működik, kapcsolatot teremtett.
Ha megszólítanak a munkáim, keress bátran.